Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.
A figyelmeztetés nem azért volt, hogy meghátráljon és elmeneküljön. Ha látom a nehézséget, a nyomorúságot, amit esetleg az Úrért kell vállalnom, vajon meghátrálok, a menekülés lehetőségét keresem? Pál arról tesz bizonyságot, hogy „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért” (13.v.).
Én milyen áldozatvállalásra vagyok kész Jézus Krisztus nevéért, az én Megváltómért? Néha kisebb, apróbb dolgokat sem vagyunk készek vállalni. Valljuk ezt meg az Úrnak, és kérjünk erőt tőle, hogy a mai napon is megéljük hitünket.