Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.
Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.
Az Úr Jézus a hatalmát arra használta fel, hogy véghezvigye az Atya akaratát, nem arra, hogy kérkedjék vele. A Jn 6:41-ben ezt mondja az Úr Jézus: „Én vagyok az élet kenyere, amely a mennyből szállott le.” A zsidók pedig hitetlenségükben ezt kérdezték: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük anyját, apját, akkor hogyan mondhatja: a mennyből szállottam le?” (42.v.). De jó, hogy mások, máshol hittek az Úr Jézusban! Legyen nekünk is élő hitünk!
Máskor a zsidók szintén nem értették meg, hogy „mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ekkor is köveket ragadtak, hogy megkövezzék Őt (Jn 8:58–59). Az ige az egyetlenegy zsinórmérték, ami szerint Isten ítélni fog. Mindegy, akármit is hisznek vagy mondanak az emberek, a Szentírást nem lehet érvénytelenné tenni, és fel nem bontható (Károli). Isten örök érvényű beszéde az, amely megtartja mindazokat, akik hisznek benne.
Kedves testvéreim, ne próbáljuk az Írást érvénytelenné tenni a hit vagy ismeret hiányában! Amit Isten bűnnek tartott a Biblia létrejötte idején, az bűn ma is, bármit állítson is az ember. És minden bűnnek következményei vannak. Igaz, hogy Isten irgalmas, kegyelmes a bűnös iránt, de ugyanakkor igazságos ítélőbíró is.
Milyen területen vagy kísértve, hogy az Isten igéjét érvénytelenné próbáld tenni?