A próféta ebben az igeszakaszban Istenünk csodálatos teremtő hatalmáról ír, valamint szolgájának szabadító és helyreállító munkájáról.
Nekünk abban a kiváltságban van részünk, hogy reggel a nap besüt a hálószobánkba. Lakásunk a Beszterce folyó partján van. A vízben vadkacsák, vadlibák úszkálnak. Itt tanyázik a gyönyörű szürkegém is, táplálék után keresve. A folyó mindkét partján fűzfák vannak, ágaikon különféle madárkák énekükkel dicsérik az Urat. Nagyon szép a kilátás. Távolabb tőlünk van még egy nagyobb domboldal, szép erdővel beborítva. Reggelente én is letérdelek, és imádom szerető Édesatyánkat, hogy ilyen szép világot teremtett.
Mindezeknél még sokkal szebb, ahogy az Úr Jézus megnyitotta a szemeinket, és kihozott minket a bűnök börtönéből és fogságából. Ezért csakis Őt illeti minden dicsőség és tisztelet. Bárhol is lennél most, borulj le az Úr előtt, adj hálát és dicsőséget a mi fenséges Istenünknek! „Szent az Isten szent, szent, áldják angyalok, / Hirdeti a nap, hold, fényes csillagok. / Harsogja a tenger és a széles föld. / Térdre hullok én is, úgy imádom Őt.” (HH 661.)