Hiszem, ha látom – vágta már ezt sok ember hozzám, amikor Istenről, hitről, feltámadásról és örökkévalóságról próbáltam velük beszélni. Persze, hogy „kézzelfogható” bizonyítékaink nincsenek Istenről – dehát Ő szellemi lény, a fizikai szemnek láthatatlan valóság. Hogyan lehetünk mégis képesek Őt, az örökkévalóságot és a szellemi világot érzékelni? Tudjuk, hogy van anyagi és szellemi világ, véges és örök. Az első látható, a második láthatatlan a biológiai szemnek. Ezért mondja az apostol, és vele mi is, hogy hitben járunk és nem (fizikai) látásban. De a fizikai látás ellenpárja nem a vakság, hanem a szellemi látás, a szellemi látáshoz pedig szellemi „szemek” kellenek. Amikor tehát a hívő ember hisz az örökkévalóságban, akkor ezt nem vakon teszi, naivan, hanem egy más természetű látás alapján, ami maga a hit. A keresztyén hit természetesen nem a levegőben lóg megalapozatlanul, hanem a biztos Igére épül, ami pedig az igaz Isten kijelentése. Ezért mondhatjuk Pállal együtt: bízunk és tudjuk … (6. v.), bizodalmunk van és igyekszünk (8-9. v.).