Ebben a szakaszban az Úr Jézus az Isten országáról tanítja a tanítványokat, akik nehezen értik meg, hogy Isten országa nem azonnal, dicsőségben és szemmel látható módon jön el. Ők azt várták, hogy az Úr Jézus egyik pillanatról a másikra véget vessen a nemzeti megaláztatásnak, és elfoglalja helyét a Dávid trónján. Azt remélték, hogy amikor ez bekövetkezik – Dávid hadvezéreihez hasonlóan – magas tisztségeket kapnak majd a mennyek országában. Vitatárgyuk pedig a körül forgott, hogy ki lesz erre méltóbb? Mielőtt elítélnénk őket, nézzük meg, nincs-e bennünk hasonló lelkület? Nem tartjuk-e többre magunkat a testvérünknél, még ha nem is mutatjuk ki nyíltan?
Az Úr a kisgyermek példájával 4 dolgot emel ki. Bűneinkből meg kell térnünk Istenhez, ennek hiányában nem léphetünk be Isten országába (3. v.). A kicsinnyé válás szolgai lelkületének alázatos magatartását minden nap magunkra kell öltenünk, mert ez tükrözi a valódi nagyságot a mennyek országában (4. v.). Fogadjuk be inkább egymást, mintsem, hogy botránkoztassunk (kizárjunk a szívünkből) (5-6. v.)! Higgyünk az Úr Jézusban, mert ez a gyermeki természet (6. v.)!