Igehely: Zsolt 34:12–19 Kulcsige: Zsolt 34:14 „Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!”
„Megint rosszat szóltam!” – hangzik sokszor a saját magam számára megfogalmazott megrovás, csak sokszor már túl későn. Már nem lehet visszavonni, ami egyszer elhagyja a szánkat.
Dávid emelkedett hangon tanítja népét, fiait az istenfélelem megélésére, elsorolva annak áldásait, amit ő is megtapasztalt. Költői kérdést tesz fel, hisz mindenki szeretne jó napokat látni, és szeretünk élni, de ennek feltételei vannak. Először a nyelv bűneire hívja fel a figyelmet, hiszen ez leleplezi a szív állapotát. Azután áttér a cselekedetre is, amely már a gonoszság konkrét megnyilvánulása. A jóra és a békességre ösztönöz mindenkit.
Az Úr látja az igazakat is, a gonoszokat is. Az istenfélők kiáltását meghallgatja, a bajba jutottakat kimenti, az alázatosakat felemeli, a megsebzetteket bekötözi. A gonoszok útja viszont romlásba visz, hiszen Isten nekik is megfizet tetteik szerint (ellenük fordul és ítéletet tart felettük).
Hasonló tanácsokat tartalmaz a Péter levele is, aki erre a zsoltárra alapozza írását, ahogyan ezt már tárgyaltuk ezen a héten (1Pt 3:10–12). Hogy szólsz? Mit teszel? Melyik úton jársz?