Igehely: Zsolt 133:1–3 Kulcsige: Zsolt 133:3 „Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást +és életet mindenkor.”
Örökkévaló az, ami mindvégig megáll, ami soha nem változik meg. Ilyen örökkévaló áldás az emberi közösség is. Nem minden közösségnek van áldása és haszna, hanem csak annak, amire jellemző az egység és a békesség. A békétlen közösségben nem is szeretnénk egy örökkévalóságig élni, abba belefáradunk, ott megkeseredünk.
Az a közösség, ami Isten előtt kedves és az ember számára is kívánatos, olyan, ahol Isten békéje határozza meg az alaphangulatot. Az ilyen közösségnek jó illata van, mint egy háznak, ahová bemegyünk és jól érezzük magunkat, nem undor, hanem a jelenlét kellemes érzése tölt el minket. Az ilyen közösséget Isten jóindulata támogatja, ott van az Úr áldása rajtuk. Ez a közösség növekszik, cselekszik és él, nem csak tenni akar, hanem tevékenységének jó következménye is van. Az ilyen közösségnek nincs vége, mert Isten megtartja. Sem halál, sem a mulandóság nem szakítja el, mert az örökkévalóságban is folytatódni fog.
Törekedjünk, hogy Isten formáljon bennünket olyan emberekké, akik ilyen közösségeket alkotunk! Ha az ördög megrontotta volna ezt az egységet, kérjünk kegyelmet Istentől a változásra!