NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Nehémiás szívében ott volt az érdeklődés testvérei iránt. Sok mindenről lehet beszélgetni, de ezt hadd irányítsa Isten! Miből tudhatom, hogy kedves volt-e Istennek egy beszélgetésem? Feltehetem a kérdéseket: Építő volt? Isten országával vagy akaratával kapcsolatos? Kritizáló vagy dicsérő? Megvallom: ahhoz, hogy ez működjön, szívünknek a helyén kell lennie.
Nehémiás nemcsak híreket kap, hanem elsősorban ő tudakozódik. Egy király pohárnokának nem szabad, és nincs is, amiért elszomorodnia, ami önmagát illeti. De jóléte ellenére ő kesereg mások nyomorúságán. A természeti ember annyira önző, hogy ha van is sajnálkozás benne, a saját jó helyzetét nem fogja kockáztatni másokért. Nehémiásban ennek ellentétét láthatjuk. Isten megnyitja a szívét, hogy ne csak szánalom legyen benne, hanem áldozatkészség is. Bár egy ember van előttünk a történetben, ez mégsem emberi. Isten cselekszik Nehémiás érzelmei által.
Megtörténhet olykor, hogy az érzelmek becsapnak. Ezért az isteni vezetésben ennél is több kell. Szükség van az imára. Nem elég a világ szerint való megkeseredés. Szükséges látni valódi helyzetünket, viszont látnunk kell Istent, aki minden felett uralkodik, a jólétünk és a nyomorúságaink felett is. Aki megengedte, hogy egy adott helyzetbe belekerülj, ki is tud menteni onnan. Nehémiás valamikor a hír átvétele, a sírás, böjtölés és imádkozás közben isteni vezetést kapott. Ez a terv emberi erőt meghaladó volt, ezért az Isten hatalmára volt szükség.
Milyen csodás kegyelem, hogy Ő téged is használ tervében! Hol van a szíved? Meg tudja-e Isten mozgatni azt természetes módon, vagy mindig a megrázó eseményeket várod?
Délutáni elmélkedés
Olyan sokszor látunk jó kezdetet, jó nekiindulást, buzgóságot a lelki életben, a misszióban, valamilyen szolgálatban vagy épp a házasságban. Viszont, ha csak emberi terv és emberi erő van benne, és nincs Isten áldása rajta, olyan falakba ütközünk, melyeket nem fogunk tudni áttörni. Ahogy haladunk előre az úton, rájövünk, hogy a mi életünkben is voltak, vannak és lesznek Háránok, amik akadályoznak a célunk elérésében. Hadd mondjuk ki, hogy nem azzal van a baj, ha „megállunk Háránban”, hanem mikor ez letelepedési hellyé válik. Lehet, hogy megkísértett a pénz, de ne ragadj le ott! Tudom, hogy meg tudod magyarázni, hogy miért van rá szükséged, de vigyázz, mert már túl rég vagy Háránban! Lehet, hogy megkísértett a harag, de vigyázz, mert már több éve benne vagy, keserűséggé vált, és az egész életedet megfertőzte! Mi fogott meg annyira Háránban, hogy elfelejtetted miatta Kánaánt?
Van egy jó hírem számodra. Isten a megtorpant és összetört életbe bele tud szólni, és azt mondja: „van tovább!” „Az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.” Ahhoz, hogy Isten megtartson, és elvezessen oda, ahol szívedhez beszélhet, szükséges hallgatni az Ő szavára. Abrámnak azt mondta, hogy menjen ki arról a földről, ő pedig felvette azt, amije volt, „elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek a Kánaán földjére.” Mikor Isten parancsára lép valaki, akkor a megérkezés is biztos. Ma Isten még hív mindenkit a vele való kapcsolatra. Kihív a bűnből egy új életre, amely beletorkollik az örök életbe.
Háránt ott kellett hagyni ahhoz, hogy Kánaánba eljussanak. A bűnből az örök életre csak az új életen keresztül lehet menni. Ha az akarás már megvan bennünk, a jó véghezvitelét Isten elvégzi. Te pedig indulj el!