NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Tehát, ne magunknak kedveskedjünk! Magunkat megtagadnunk kell, óemberi vágyainkat halálba adnunk kell. Egymásnk kell kedveskednünk, és ha ezt tesszük, akkor vonzó és áldott lesz a testvéri közösség, amelyhez tartozunk.
Persze, a kedveskedésnek is van határa: „az ő javára, épülésére”, főképpen az ő lelkének javára. Nem helyeselheted bűnös útjait, nem válaszolhatsz csábításaira, nem hunyhatsz szemet a benne lévő bűn felett, mert az nem lenne javára, hanem inkább lelkének pusztulására. „Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett.” Jézus önmegtagadása a legjobb érv az önzés ellen.
Jézus nem a saját előnyét nézte, nem a maga becsületét, kényelmét, biztonságát vagy élvezetét kereste. Nem kímélte magát. Megmosta tanítványai lábát, elszenvedte a bűnösök részéről a támadásokat, és nem kereste a maga dicsőségét. Legyen bennünk is Krisztus indulata!
Délutáni elmélkedés
Mózes imája az egyik legcsodálatosabb imádság a Bibliában. Odaállott Izráel és Isten közé, és közbenjárt a népért Isten előtt. Ez az imádság megváltoztatta Izráel történelmét. Érvei között főképp Istennek dicsősége, a világ előtti bizonyságtétele állott (32:11-12), és az Ábrahámmal kötött szövetség (32:13). Isten ígéreteire hivatkozott, amelyek nem hiúsulhatnak meg. Ilyen közbenjárókat keres Isten! „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (Ez 22:30).
Nekünk nem azt kell megértenünk, hogy Isten hogyan tudja megváltoztatni döntését, hanem azt, hogy elhiggyük Isten szavát. Az imádságnak nagy ereje van. Mózes negyven napig böjtölt a népért (5Móz 9:18-19), és hajlandó lett volna pokolra jutni, csakhogy megmentse Izráelt (31-32. v.). Ugyanez a mély sóvárgás ott volt Pál apostol szívében is, az ő népéért (Róm 9:3).