NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2022. november 3., csütörtök

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

A halálból az életbe való átmenet módja
Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Bárcsak meghallanánk azt az egyszerű üzenetet, amit Jézus mond: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van”. Sokáig úgy olvastam ezt a mondatot, mintha Jézus azt mondta volna, hogy aki hisz, annak örök élete lesz, pedig Jézus azt mondja, hogy már most örök élete van annak, aki hisz. Ez nem egy jövőbeli állapotról szól, hanem arról, hogy nekem, aki hiszek, már most örök életem van, sőt ítéletre sem megyek.

Szinte felfoghatatlan, hogy mit jelent ez számunkra, akik hiszünk az Atyában, aki Jézust elküldte. Már ebben a világban abban a boldog és felszabadító tudatban élhetünk, hogy a legnagyobb ellenség, a halál legyőzetett a mi életünkben. Az életünk nem a pusztulás felé tart, ezért van értelme, van folytatása annak.

A bátorító üzenet azonban nem ér itt véget, figyeljük meg, hogy mi a feltétele az örök életnek? Csupán a hit. Semmilyen módon nem a teljesítményünktől függ – természetesen az újjászületésnek eredményeképpen meg fog változni a szívünk és cselekedeteink, ezek a változások azonban következmények, és nem követelmények, ahogy sok vallás tanítja.

Micsoda szabadságot kaptunk Jézusban!

Mezei Tamás

Délutáni elmélkedés

Próba alatt kiderül szívünk ragaszkodása
Igehely: 5Móz 13:1-5; Kulcsige: 5Móz 13:4 „Akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.”
Izrael népe soha nem egyik napról a másikra szegte meg az Úr parancsát, és kezdett el idegen isteneket imádni. A bálványok mindig valamilyen „hátsó kapun” érkeztek, szinte észrevétlenül. Az elején nem történt semmilyen radikális változás a nép vallási életében, olyan kicsi volt a megalkuvás, ami szinte említésre sem méltó. Mint amikor egy hajó csak egy tized fokkal tér el a céltól, az első néhány mérföldön nem is lehet észrevenni, korrigálás nélkül azonban néhány ezer mérföld múlva már jelentős lesz az eltérés, és komoly beavatkozás kell a helyes útra való visszaálláshoz.

A mi életünkbe talán még könnyebben beszivárognak a bálványok, hiszen már nem fából vagy fémből készülnek, hanem a szívünkben öltenek formát, lassan, észrevétlenül. A félelem, a kapzsiság, a féltékenység és még sok olyan bálvány, amelyek ma hódítanak, ugyanazok, amikről az Ószövetségben olvasunk. Más alakot öltöttek ugyan, de a megoldás változatlan: kérjük Istent, hogy leplezze le a bálványainkat és ragaszkodjunk Őhozzá megalkuvás nélkül.

Mezei Tamás