Ne irigyelje szívünk a vétkeseket, mindennap az Urat féljük! – Szemléletváltásra hív minket az Úr. Nem földi példaképeket kell követni, nem azzal kell foglalkozni, hogy más ember mit ért el. Helyette Istenre való figyelem, Isten félelmében folytatott életvitel a helyes választás. Az istenfélelem a megváltottak számára nem azt jelenti, hogy félünk az Úrtól, hanem azt, hogy imádatot, teljes tiszteletet és hódolatot adunk annak, aki Atyánkká lett.
A prédikátor keresi az élet értelmét, és rájön, hogy minden hiábavalóság. Másra marad a vagyon, hiába igyekszik az ember minden adottságot kihasználva alkotni, gyűjteni. Hiábavalóság és felettébb rossz, hogy minden másra marad. Amit kiélvezhet, az épp csak a szükségletek: evés, ivás és alkotásának csodálata. Salamon depressziós állapotba került öregségére, neki már értelmetlen, hiábavaló volt minden. Mindez azért, mert elveszítette a hitét és az istenfélelmét. De nem így vagyunk mi, akik Krisztusban élő hitet nyertünk. Ha Isten szerinti az életünk, akkor mindennek van értelme.
Istené a hála, dicsőség mindenért, mert a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a Krisztust is várjuk.