Egy tájékozódási futóversenyen hangos vita támadt, mert mindenki más és más tájékozódási pontra hivatkozva bizonygatta, hogy ő tudja helyesen, melyik úton kell tovább haladni a cél felé. Mindegyikük meg volt győződve a saját térképolvasó tehetségének kiválóságáról. Aztán mindannyian eltévedtek. Miért? Azért, mert senki sem ment fel egy magasabb pontra, hogy felülről nézzen a tájra, ahonnan könnyebb a tájékozódás.
Így láthatjuk az Úr körül levő magabiztos vagy éppen bizonytalankodó, vitatkozó embereket is. Emberi szintekről akarják a magasságos Isten dolgait kiismerni. Némi ismeret kivehető a szavaikból, de nem ismerik azt, Aki kijelentette magát az Írásokban. Ezért nem ismerték fel Jézusban a Felkentet, a Krisztust. Nem hittek benne, mert vakká tette szemüket az önelégültség, ami miatt nem törekedtek Isten személyes megismerésére. Az Úr egyértelműen ki is mondta, hogy „aki engem látott, látta az Atyát”, de ezek a szavak inkább felháborították, mintsem meggazdagították volna lelki életüket.
Van-e ma olyan, ami vakká teszi a hívőt, ami miatt nem képes felismerni Isten igazságát? Minek neveznénk a teológiai vitákat, amikor Krisztus titkai miatt kerülnek ellentétbe igeolvasó emberek?