Eddig Urunk csak célzott elárulására, most megnevezi árulóját. Bár János korábban többször is rámutatott Jézus isteni hatalmára, most emberi mivoltában is láttatja Őt velünk, amikor azt írja, hogy Jézus megrendült lelkében (21a). A Mester bejelentése zavarba hozta tanítványait. Szerették volna megtudni, hogy ki az áruló? „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom” (25.v.). Ez keleten a jóindulat, az udvariasság kifejezésére szolgált. Az Úr a bemártott falatot Iskáriótes Júdásnak adta. A Megváltónak ez a cselekedete Júdás előtt is világossá tette, hogy az Úr tudja, hogy ő mire készül. Talán ez volt Júdás számára az utolsó megtérési lehetőség, amivel, sajnos, nem élt, a szíve továbbra is kemény maradt. A bemártott falat odaadása után belement a Sátán.
Pál apostol szavai szerint Júdás méltatlanul ette a bemártott falatot, így ítéletet evett magának. „Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának” (1Kor 11:29). Urunk tudta, hogy a Sátán ott van Júdásban, gyors cselekvésre sürgette őt. A tanítványok nem értették, mi történt. Már éjszaka lett. Júdás számára végképp az is maradt.
Mi, ma élők, hogy viszonyulunk az Úrhoz?