Igehely: ApCsel 17:24-31; Kulcsige: ApCsel 17:30 „Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni.”
Isten vágya az, hogy minden ember megtérjen (2Pt 3:9). Ő nem örül a bűnös ember halálának, hanem abban gyönyörködik, ha a hitetlen ember megtér, és ennélfogva megmenekül az ítélettől. Olykor úgy tűnik, hogy Isten jobban akarja az emberek megtérését, mint maguk az emberek. Sokan vannak, akik teljesen közömbösek a megtérés üzenete iránt, és nem veszik komolyan Isten erre vonatkozó parancsát. Mások halogatják a megtérést, várva a számukra alkalmasnak tűnő időre, ahelyett, hogy megragadnák Isten kegyelmének idejét az üdvösségre (Zsid 3:7–8; 2Kor 6:2). Vannak, akik azt mondják, nem tudnak megtérni, pedig az igazság az, hogy nem is akarnak megtérni.
A megtérés engedelmesség kérdése. Saját döntésünk által adjuk át életünk uralmát Jézusnak, hogy Ő legyen szívünk Királya és lelkünk Pásztora (1Pt 2:25). Mindehhez saját erőnk és akaratunk kevés. Harc folyik ilyenkor, és nem is kicsi, de nem vagyunk egyedül. A Győztes velünk van, amiként énekeljük: „értünk emeli fel erős karját.”
Imádkozzuk el ma este a megtérni vágyók imádságát: „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!” (JSir 5:21).