Engedetlenségében az ember nemcsak Teremtőjéhez lett hűtlen. Istennek a teremtésben látható örök hatalmát megtagadta, elméjére sötétség borult, szembefordult testvérével is, meggyűlölve azt. „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget?” – kérdezi Malakiás próféta.
Mi is kívántunk, és ha nem kaptuk meg, irigykedtünk és öltünk, mégsem kaptuk meg. És ha megkaptuk, milyen gyümölcsöt termett az akkor nekünk? Bizony, most szégyenkezünk miatta, mert annak vége a halál lett volna! Hála azért, mert Isten a rendelt időben világosságot gyújtott a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ha kegyelmet kaptunk, új teremtések vagyunk: a régiek elmúltak, új jött létre.
Ha kegyelmet kaptunk, ajándékot is; ha igazságot nyertünk, szolgáljunk is vele, és hirdessük: „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született.” Aki szereti Krisztust, az átment a halálból az életbe, és szereti a testvérét is. Nekünk pedig fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.