Igehely: 2Kor 9:6-7; Kulcsige: 2Kor 9:7 „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«.”
Isten a teremtő, nincs teremtmény, amely rejtve volna előtte, mindenki mezítelen és fedetlen a szeme előtt. Mivel Ő adott mindent, neki kell majd számot is adnunk sáfárságunkról. Ha a jókedvű adakozót szereti, vizsgáljuk meg lelkünket, mert hallottunk olyanokról, akik nem jókedvvel adakoztak, és meg kellett látniuk, mennyire nem szereti azt az Isten.
Érdekes az a szócska, hogy előre. Lehet, hogy első gondolatra, az elején Anániás és Safira is azt döntötték el szívükben, hogy az egész ajándékot odaadják. Aztán kedvük hanyatlott, szívük megváltozott, döntésüket meggondolták, ráadásul kényszerűségüket is próbálták leplezni, hazudva a Szentléleknek. Éreztünk már ilyen szívváltozást?
Ezt a változást tapasztalhatta Pál is a korinthusiak részéről: az elején eldöntötték, hogy adnak, aztán ahány vasárnap eltelt úgy, hogy hiába várták Pált, nem érkezett meg, annyiszor nyúltak a zsebükbe, és vettek vissza az adományból. Mi maradhatott az előző készségből egy év után? Érdemes volt vele dicsekedni?
Adakozzunk helyesen, mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.