Igehely: Róm 12:1-3; Kulcsige: Róm 12:2 „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Az elmúlt harminc évben, a megtérésem óta nagyon sok istentiszteleten voltam. Részt vettem istentiszteleten gyülekezetben, ifjúsági konferencián, gyermektáborban, lelkipásztori értekezleten. Mindegyik különbözött a többitől, formáját, menetét tekintve. Melyiket minősíthetjük ezek közül helyesnek, megfelelőnek? A formája, a résztvevők összetétele, képzettsége szerint ezt nem lehet megállapítani. Akkor válik egy istentisztelet megfelelővé, ha a résztvevők – szolgálók és hallgatók egyaránt – odaszánják magukat Istennek, élő, szent áldozatként.
Ha más irányból nézzük a kérdést, akkor azt is elmondhatjuk, ha odaszánjuk magunkat Istennek kedves áldozatul, akkor az életünk miden más területén is megvalósul az okos istentisztelet. Így lesz istentisztelet az árvák és özvegyek meglátogatása, az elkeseredett testvér bátorítása, a kiszolgáltatott barát megvédése, a lerobbant autója mellett, az út szélén veszteglő autós segítése stb.
Ha tisztelni szeretnéd Istent, légy te az áldozat! Merd odaszánni magad! Válj az embereknek szolgáló istentiszteleti létforma áldozatává! Ma ez a kérdés: Odaszánod-e magad erre?