Igehely: Róm 15:14-21; Kulcsige: Róm 15:17-18 „Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt, mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel.”
Megtérésünk során megtaláljuk lelki békénket, elkezdjük felépíteni hívő életünket. Az Úr velünk van, eredményeket érünk el: munkahely, sikeres beosztás, jó fizetés, kiegyensúlyozott családi élet, szerető társ. Ismerőseink még irigyelnek is bennünket, mi pedig kihúzzuk magunkat: igen, ezt mind mi értük el! Egy családlátogatásnál körülnéztünk a házigazda szép, rendezett portáján, gyönyörű kertjén. A vendéglátó nem kis büszkeséggel mondta: „Testvér, ez mind az én kezem munkája.”
Emberi szempontból igaza volt, de kimaradt az elismerésből az, akinek egészségét, ügyességét, értelmét, a szép iránti igényességét köszönhette, kimaradt az Úr Jézus Krisztus, akitől egész addigi hívő életét kapta.
Pál azt írja: „…semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…”
Életünket látva, bizonyságtételünket hallva valaki megtér – Krisztus sikerével dicsekszünk, vagy a magunkéval? Többen megújulnak igehirdetésünk nyomán – Krisztus sikerével dicsekszünk, vagy a magunkéval? Jeremiás próféta által ezt mondja ma az Úr: „azzal dicsekedjék, a ki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem” (Jer 9:24).