Az Úr Jézus mindig az elesettek, gyengék és elhagyottak pártjára állt. Minket is arra tanít, hogy ne feledkezzünk meg róluk. Talán nem nyomorgatjuk őket, de ha közönyösen bánunk velük, „kikerüljük őket”, a szükségben nem segítünk rajtuk, az Úr szerint máris vétkesek vagyunk! „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magunkat e világtól.” „Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét!” „Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma…, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!” (Jak 1:27; Ézs 1:17; Péld 31:8-9).
„Azért roskadnak mások vállai, / hogy terhüket te segítsd hordani. / Az irgalmat kínok fakasztják, / s mélység felett van csak magasság. / Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, / azért van, hogy te megmutathasd: / mennyi szeretet van benned. / Megmutattad-e néha legalább?” (Bódás János)