Igehely: 2Kor 4:7-12; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Az olvasott igében egy kincsről beszél az apostol, mégpedig arról a nagy kincsről, hogy a halandó embernek lehetősége van megismerni a hatalmas Istent. Isten dicsőségét Jézus Krisztus által hordozhatjuk a mi halandó „cserépedény” testünkben. Fel tudjuk-e fogni, micsoda kiváltság ez? Mégis azt a legnehezebb megértenünk, hogy annak ellenére, hogy a Mindenható Lelke él bennünk, ez mégsem jelenti azt, hogy minden rossz körülmény és nehézség távol marad az életünkből. Sőt! Pál kemény dolgokat említ itt: szorongatás, üldözés, letiprás és halálos veszélyek. Ezek nem kellemes dolgok, és mégis a hívő ember életének a részét képezhetik annak ellenére, hogy Isten gyermekei és a tőle kapott Lélek van bennük. Bennünket viszont bátorítson az, hogy ígéret szerint Isten velünk lesz, bármilyen nehézség is következzen az életünkbe. Ha szorongatnak is minket, nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. Ilyen a hívő ember élete, ha Jézus Krisztus él benne. Tapasztaltad már ezt?