Igehely: Fil 2:1-4; Kulcsige: Fil 2:3-4 „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Egy ifjúsági konferencián hallottam, hogy egy jól működő házasság lényege abban rejlik, mennyire vagyok kész szolgálni, vagyis adni a társamnak, és nem arra várni, hogy mennyit kapok. Néha, még akkor is, amikor azt mondjuk egymásnak, szeretlek, arra gondolunk, ez nekünk hasznunkra válik. Az önzetlen szeretet Krisztus által tud igazán kibontakozni. Pál azt írja a filippieknek, ha Krisztusban helye van a vigasztalásnak, intésnek, közösségnek, ez a lelki érettséget mutatja. A feddést, intést akkor könnyebb fogadni, ha szeretettel közlik. A közösségben helye kell legyen a vigasztalásnak és könyörületnek is. Családon belül néha elnézőbbek vagyunk egymással. A gyülekezet akkor működik jól, ha egymást Krisztusban testvérként, egy indulattal, egy érzésben, szeretettel el tudjuk hordozni. Ha önző érdekeinknek adunk teret, az biztosan rombolja a közösséget. Ezért egymást tartsuk különbnek önmagunknál és ne a magunk hasznát nézzük, hanem a közösségét. „Más javát keressed, üdvöt nyer a lelked, fel, fel a szent munkára”! (Gedeoniták 21)