Számot kell adnunk sáfárságunkról. Hiszen mi is sáfárok vagyunk, de már nem sokáig. Vajon mi lesz azután? Ez a hamis sáfár „okosan cselekedett”, mert gondolt az „azutánra” is. A jövőjét biztosította a jelen lehetőségeit felhasználva. Én nem mernék ilyen példázatot használni, ha az anyagi javaink felhasználásáról tanítanék. Az Úr Jézus azonban nem félt attól, hogy félreértik a példázatot, és amit annak segítségével mondani akart. Nem hamisságra vagy csalásra biztatta hallgatóit, hanem arra, hogy gondolják meg, mire „költik” a „hamis mammont.” A nem „hamis” sáfár tudja, hogy a mammon „hamis,” vagyis megbízhatatlan. De azt is tudja, hogy jóra is lehet használni azt. Jövőt építhetünk vele pl. akkor, ha mennyei kincsekre költjük. Hogy lehet maradandó kincseket gyűjteni anyagi javainkkal? Ha jót teszünk másokkal, segítünk másoknak (lásd Jakab levelét, vagy Gal 6:9-10). Vigyázat, nem azért tesszük a jót, hogy üdvözüljünk, hanem azért, mert már megváltottak vagyunk, s teremjük a Lélek gyümölcsét. Megmarad mind, mit Jézusért teszünk.