Amikor azt olvassuk, hogy Salamon örömmel ünnepelt együtt Izrael népével, talán mi is arra várunk, hogy advent számunkra is örömöt hozzon. Ezen a hétvégén van-e szívünkben odaszánás a mi Krisztusunk várására? Odaszenteltük-e már magunkat Neki? Vannak-e még saját céljaink a szolgálatban? Vagy már eljutottunk odáig, hogy elmondhatjuk Pállal együtt, hogy mi már tudunk olyan odaszántan szolgálni, hogy nem saját magunkat emeljük ki, hanem Jézus Krisztust. Mert csak úgy veheti Ő hasznát életünknek, ha már nincsenek saját céljaink és nem futunk azok után. Távol a hétköznapi élet forgatagától tudunk-e úgy szolgálni, hogy az Isten dicsőségére legyen? Törekedjünk tehát arra, hogy vidám szívvel és örvendezve ünnepeljünk, mint ahogyan Izrael népe ünnepelt az áldozati lakomákon az Úr jelenlétében.
Kívánom, hogy mindenki jusson el ezen az ünnepen odáig, hogy elmondhassa bátran a versíró szavait: Testvér, mikor új csillag, kezdet-erős csillag gyúlt az égen, / olyan gyémánt-szilárdan, sziklaként és tejfehéren, / testvér, akkor megtaláltad léted fundamentumát, utad s kereszted / Megváltó Jézus Krisztusát! (Varga Péter)