Igehely: Zsolt 131:1-3; Kulcsige: Zsolt 131:2 „Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.”
Meg kell tanulnunk időt és módot adni arra, hogy Isten szólhasson hozzánk. Nem láthatjuk Őt a szemünkkel, hangját sem hallhatjuk fülünkkel. Ezek a testrészeink a teremtett világ észlelésére és érzékelésére valók. Isten Lélek, ezért, ha tapasztalni akarjuk a jelenlétét életünkben, újjá kell születnünk a Lélek által. Isten szül újjá bennünket. Az újjászületett embernek szüksége van lelki táplálékra: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével” (Mt 4:4).
A holt betűt Isten Lelke megeleveníti, és az élet kenyere lesz számunkra, ami táplál, lelkesít, erőt ad az engedelmességre. A zsoltáríró lecsendesíti lelkét. A világtól félrevonul, vágyait Istenre bízza, és figyel rá, mint gyermek az anyjára. Minél többet vagyunk Isten előtt, rá figyelve, annál jobban kiéleződnek belső érzékszerveink. Tisztábban fogjuk érteni Isten akaratát életünkkel. Minél többször éled át az Úr jelenlétét, annál inkább fogsz vágyni az újbóli alkalomra. Ha elhanyagolod a csendességet, csak az emberek hangját, elvárásait fogod hallani, az élet gondjait érzékelni, ami megöli a lelket.
Keresd az Urat, míg megtalálható! Mikor tapasztaltad Isten jelenlétét az életedben?