Aki szilárd jellemmel bízik az Úrban, azt megőrzi Ő, és békességet ad neki. A békesség nagy kincs, az tudná igazán értékelni, akinek nincs. A békétlenség megemészti belülről az embert, elveszi örömét, életkedvét, erejét. Az igazi lelki békességet nem a körülmények adják, hanem az Istennel való kapcsolatunk. Ha ez a kapcsolat hitre, bizalomra és Isten iránti engedelmességre épül, megmarad a békesség minden időben: „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre” (4.v). Sokakkal beszélgettem, akiknek emberileg semmi okuk nem lenne a békétlenségre, mégis panaszkodnak, zaklatottak, vagy súlyosabb esetben már depresszió kínozza őket. Vannak, akiknek minden okuk meglenne a szomorúságra, békétlenségre, mégis boldogok.
Mi a helyzet veled? Van békességed? Ha nincs, ne a körülményeket okold, és ne a rosszakaróidat. A békesség hiányát okozhatja a megtűrt bűn: „Nincs békességük a bűnösöknek! – mondja az Úr” (Ézs 48:22). Békétlenséget okoz a szeretet hiánya: „a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár” (1Jn 4:18). A hit, bizalom, szeretet békességet ad: „bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn16:33).
Legyen ma is békességed erős városa az Úr!