Igehely: Zof 1:14-2:3; Kulcsige: Zof 2:3 „Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!”
„Uram, Isten, már meggyújtom én estvéli áldozatom, fölgerjesztem tüzét, lángját, mely csak Néked lobog hálát …” (HH 725) A hét első munkanapjának estéjén talán kicsit fáradtan ültünk le az Ige mellé. Keressük Atyánk arcát, s néha közben talán lehajtjuk a fejünket, mert érezzük, hogy nem a várakozásoknak megfelelően alakult Krisztus-követésünk a vasárnap után. Vajon van, amiért haragudhatna ránk? Olyan jó, hogy nem az ítéletével kell szembenéznünk ma este, hanem kegyelmével közelít hozzánk. Jöjjünk az Úr elé alázatos bűnbánattal, és adjunk hálát bűnbocsátó szeretetéért. Kérjünk új erőt, a holnapra kegyelmet, s kitartást a várakozásban.
Hadd fejeződjön be a mai napunk igével, imádsággal. Ne mással töltsük meg elménket, szívünket, hanem elmélkedjünk törvényén, amíg beteljesül életünkben a zsoltárvers: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsolt 4:9) Emlékszünk gyermekként tanult esti imádságunkra? Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva Atyám, amíg alszom, vigyázz reám…