A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Jézus hatalma a gyakorlatban
Igehely: Mt 8:28–34; Kulcsige: Mt 8:32 „Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.”
Jézus szavára ma elül a vihar, holnap engedelmeskednek a démonok. Hatalma nem névleges, vagy csak szóbeli hatalom. Urunk hatalma tényleges. A szava sem légből kapott, hanem megtörténik. Jézus nem beszél a levegőbe: akit megszólít, annak reagálnia kell. Jézusnak enged a természet, engednek a gonosz szellemi lények, csak mi, emberek, engedjük egyik fülünkön be, másikon meg ki az ő beszédét. Hatalmát nem önkényesen használja, hanem jóindulattal, jó céllal. Megszabadít a félelemtől, a megszállás alól. Ereje a gyakorlati életünkben megtapasztalható. Történetünkben is megszabadított két megszállottat, és csendet teremtett egy egész város számára. Hatalmát nem használja megszállásra: amikor valaki távozásra szólítja fel, akkor szó nélkül távozik. A hatalmas Isten nem kényszeríti ránk akaratát, életvitelét, hanem elfogadja a nemet. De az ellenállásunknak következménye lesz. Amit vet az ember, azt aratja le. Jézus a javadra akarja használni hatalmát. Ezért tanított imádkozni akaratának megvalósulásáért mennyen és földön. Nézz körül, és vedd észre a cselekvő Istent! Ha szükségben vagy, kérd, hogy avatkozzon be az életedbe! Övé minden hatalom fent és lent!
Györfi Tóbiás
Délutáni elmélkedés
Kísértés napja a pusztában
Igehely: 2Móz 17:1–7; Kulcsige: 2Móz 17:7 „Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem?”
Néha keresztyénként pusztában érezzük magunkat, amikor nagy a kísértés arra, hogy megkérdőjelezzük az Úr jelenlétét, hűségét, szeretetét. Elfogy a víz, a kenyér, a pénz, az egészség, a lehetőségek, ilyenkor pánik tör ránk, nem látunk kiutat. Pedig van megoldás, mivel Isten is benne van a képletünkben. Isten az éltető víz adója, de nem mindegy, hogy milyen lelkülettel kell gondoskodnia rólunk. „Üss a kősziklára!” – ez haragot feltételez. Isten indulatosan fakasztott vizet számukra, pedig lehetett volna másképp is. Sokkal később Isten még egyszer s mindenkorra rácsapott a Kősziklára, és élő vizet fakasztott. Krisztus Isten mindenkori haragját felfogta helyettünk, megtört, hogy életet fakasszon számunkra önmagából. Milyen élethelyzet borított ki utoljára téged? Mikor kérdőjelezted meg utoljára Isten jelenlétét? Ne kísértsd többé Istent azzal, hogy vajon ott van-e az életedben vagy nincs, legyen bármilyen nehéz a pusztai napod. Bízz Benne!