A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
A Szentlélek közössége legyen velünk!
Igehely: 2Kor 13:11–13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”
A Szentháromságról szóló tan egyik legkiemelkedőbb igéje a 13. vers. A Szentlélekkel kapcsolatban a közösséget emeli ki a koinonia – sokatmondó kifejezés segítségével. A Szentlélek közösségének kétféle fontos értelmezése is alkalmazható itt. Mindkettő lehetséges és kívánatos: közösség a Szentlélekkel (bennünk lakik, testünk az ő temploma), illetve közösség egymással a Szentlélek által úgy, hogy mindnyájan részesei vagyunk kegyelmi ajándékainak, mindnyájan engedünk késztetéseinek és vezetésének, és mindnyájan teremjük a Szentlélek gyümölcsét: szeretet, öröm, békesség stb. (Gal 5:22–23). Mindez lehetséges – őbenne és őáltala! Ő megteszi a csodálatos részét, amire mi képtelenek vagyunk. De mi az, amit mi tehetnénk? Imádkozhatunk ennek megvalósításáért, ahogyan Pál apostol is tette. Ellenőrizhetjük életünket: van-e bennünk valami, ami akadályozza a Szentlélekkel való zavartalan közösséget? Milyen konkrét lépéseket tehetnénk azért, hogy erősebb legyen az egymással való közösségünk a Szentlélek kötelékében?
Giorgiov Adrián
Délutáni elmélkedés
Az evangélium hirdetésének kényszere
Igehely: 1Kor 9:15–18; Kulcsige: 1Kor 9:16 „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!”
Pál apostol nem élt azzal a jogával, hogy az evangélium hirdetéséből éljen. Megtehette volna, de a korinthusiak lelkiállapota miatt még ettől is tartózkodott, csakhogy az evangélium hirdetését akadálytalanul végezhesse. A rábízott sáfárságnak hűséggel akart eleget tenni, és ehhez fontos volt, hogy szabadon szolgáljon és hirdesse az evangéliumot. Milyen erőteljes volt az apostol hivatástudata, amely felülírta még a saját megélhetésének szükségeit is! Amikor a kárhozattól megmentett ember először ismeri fel, hogy milyen veszélyes és nyomorúságos állapotból lett megmentve, és megismeri a Krisztussal való folytonos közösség áldásait, nem tarthatja magának a jó hírt, amely nyomán mások is megmenekülhetnek. Érzékeli az Úr Lelkének erőteljes késztetését, hogy ezt elmondja nekik is. Nem lehetünk elég hatékonyak Isten országa építésében, ha nincs bennünk folyamatosan ez a belső kényszer. Vegyük észre a hanyatlás első jeleit! Bűnbánattal valljuk meg Krisztusnak, ha már hiányzik ez a kényszer! Őrködjünk felette, és engedjünk neki!