Az előttünk álló hét délelőtti témája: Isten üdvterve Krisztusban. Hatalmas terv, amelyben az én életem és a te életed is benne foglaltatik. Élet-halál kérdése ez valamennyiünk számára. Ha elfogadjuk, életet – örök életet jelent. Pál tisztában volt Isten üdvtervével, és tisztában volt azzal is, hogy aki ezt nem hiszi el – nem jut el az igazság ismeretére (2Tim 2:4) – az elszalasztja a lehetőséget. Aki viszont eljut az igazság ismeretére, az üdvözül. Legyen ez a hét a megerősödés hete, amikor az Isten igazsága felragyog előttünk, és rámutat a megváltó, a szabadító kegyelemre.

Ha ezt meglátjuk, mi is szinte egyek lehetünk Pállal, aki az efézusi levelet mivel mással kezdené, mint magasztalással. Aki felismeri a kegyelem gazdagságát, s hittel elfogadja Jézus Krisztus áldozatát, annak a szívében, lelkében, értelmében Jézus magasztalása teljesen természetes módon ott van. Nem vasárnapi program, hanem életforma. Életforma, mert ez az áldás életünk minden területére kihat, s hatását nem csak a földön érezzük. Az áldás végig kísér, míg célba nem érünk, sőt figyelmünket a cél, a mennyei világ felé fordítja. Az áldás a kiválasztással kezdődik. Az Atyának célja volt Krisztussal, egyszülött Fiával, és célja van velünk, akiket fiaivá, leányaivá fogadott. Dönthetsz úgy, hogy ebbe a családba akarsz tartozni, de csak azért, mert ő az örökkévalóság múltjában már döntött melletted. Ő a kezdeményező, te csak válaszolhatsz. De kiválasztott vagy Jézus Krisztus által, mert a Fiú meghalt érted a kereszten, hogy neked üdvösséged legyen: „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is.” Elvégeztetett! Nem csak gyermekei, de megváltott gyermekei lettünk. Hogyan történik bennünk ez a változás? Isten munkálkodik a megígért Szentlélek által, aki tanít: „hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek.” A Szentlélek formál, vezet, s adja a kegyelmi ajándékokat, s termi a maga gyümölcsét éle-tünkben.

Három személy – Atya, Fiú, Szentlélek – s mégis egy. Nem megoldandó teológiai probléma, hanem az Isten áldásainak, szeretetének különleges, életet adó kiáradása. Magasztaljuk őt ezért!