A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Isten véghez viszi tervét
Igehely: 2Pt 3:1–7; Kulcsige: 2Pt 3:6-7 „Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 1Móz 7,11 7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.”
Méltó befejezése Krisztus hű szolgája munkásságának a második levél. Meg tudjuk-e őrizni tiszta gondolkodásunkat, vagy elmosódik bennünk, fásulttá válunk, az Isten igéje megszokottá válik számunkra? Amikor igazán szükségünk lenne rá, már nincs ott az elménkben, a lelkünkben? Pedig a nehézségek idején egyetlen irányadó vezetés a Krisztust követő ember számára a Biblia. Nem elaltat, hanem éppen ellenkezőleg, serkent minket istenfélő életet élni, és továbbadni a jó hírt. Talán az üldözésnél is nagyobb próba a gúnyolódás. Itt, Közép-Európa országaiban még él az a generáció, akiknek személyes tapasztalatai vannak erről. Az első gyülekezetek idejében a gúnyolódók az Urat várókon – a várás hiábavalóságán – gúnyolódtak. A testvérek várták, s úgy tűnt, hiába várták az Úr visszatérését. Ne bizonytalanodjunk el! Isten hatalmas, mindenható. Képes volt a földet vízzel elárasztani, majd képes lesz tűzzel elemészteni. De jó, ha megfogadva az apostol intését, emlékeztetjük magunkat: nem keverhető össze a mi időszámításunk az Istenével. Isten következetesen véghez viszi a tervét, de türelmes. Mi pedig használjuk ki a türelmi időt. Ébredjünk fel, és ébresztgessünk!
Fodor István
Délutáni elmélkedés
A növekedés kiértékelése
Igehely: Mt 13:36–43; Kulcsige: Mt 13:40 „Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.”
Miért van ott a búzában a konkoly? S miért van ott a rossz a gyülekezetben, az Isten népe között? Azért, mert az ellenség ugyanazon a szántóföldön dolgozik, s ugyanúgy vet, mint a gazda, sőt észrevétlenül, éjszaka végzi rontó munkáját. S a kikelt növény – pedig valami gyomféle – szinte megkülönböztethetetlen a búzától. Fájdalmas valóság: a jó és rossz egymás mellett létezik, és együtt nő. Zavarban is vannak a tanítványok: hogy védekezzünk a gonosz ellen? Érthető a felindultságuk. És jól tették, hogy ahhoz fordultak, aki egyedül meg tudja magyarázni a „növekedés kiértékelésével” kapcsolatos példát. Jézus higgadt válasza éles ellentétben van a felindult tanítványok stílusával. Ő tudja, hogy eljön az aratás, és a végső elkülönítés, de az nem az emberre tartozik. A magyarázat végén felragyog az igazak jövője: fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. És addig? Együtt nőnek – növünk – e világban: a búza és a konkoly. És adjunk hálát a bűnbocsánatért, a kegyelemért, hogy Isten bármelyikünket át tudja változtatni konkolyból búzává!