Igehely: Róm 10:9–13; Kulcsige: Róm 10:12 „Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.”
Úrnak vallani Jézust azt jelenti, hogy hiszünk benne. Hinni annyit jelent, hogy igyekszünk úgy élni, mint ő. Ha segítségül hívjuk a nevét, nem szégyenülünk meg, mert Lelke támogat. A Szentlélek neve görögül Paraklétosz: pártfogót, tanácsadót, tanítót, vezetőt, figyelmeztetőt, segítőt, védőügyvédet, vigasztalót, intőt, szószólót, oltalmazót jelent. Azt nevezték így az ókorban, aki a peres ügyben ott állt védőként az egyszerű emberek mellett.
A Szentlélek a mi oldalunkon áll a Sátán elleni harcunkban. Állandóan jelen van azok életében, akik nem váltak méltatlanná Isten kegyelmére. Megváltásunkat is neki köszönhetjük (Ef 1:14, Róm 8:23, 2Kor 1:22, 2Kor 5:5 stb.). A Szentlélek küld ki az evangélium hirdetésére, és tesz képessé is arra (1Pt 1:12). Minden megváltottnak küldetése van azok felé, akik még nem tudnak a Megváltóról. Nem vagyunk ebben egyedül, mert a Szentlélek utat épít azok felé, akik hallgatnak ránk. Ez az út mindenkinek a maga alaptermészetéhez illeszkedik.
A Szentlélek kiemel a mindennapiból, és mintha valamilyen magaslatról nézhetnénk előre is, hátra is, a múltunkra is, a jövőnkre is. Nem értünk meg ekkor sem mindent, de körül fog venni az Úr békéje. Ez kívánatos a kívülvalóknak is. Az apostolok is ezzel köszöntik a gyülekezeteket, és leveleik végén ezzel kívántak áldást.