A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Nem mi válogatjuk meg a családtagjainkat
Igehely: Ef 3:1–13; Kulcsige: Ef 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”
Ha a gyülekezetben élőknek tartaniuk kell egymástól vagy a vezetőiktől, ez a legrosszabb, ami Isten népe körében előfordulhat. Ha tőlünk, Krisztus követőitől és szolgáitól mások óvakodnak, az nagyon rossz képet mutat rólunk. Akhábtól, Jézabeltől, Heródestől mindenkinek tartania kellett. Ők valamennyien elbuktak. Az Isten gyülekezetében egyetlen félelemnek van helye, az istenfélelemnek. Ha nem így van, akkor az a közösség beteg. A szeretet Isten nagylelkűsége és jóakarata az egész létező világ felé. Szabadságot adott még arra is, hogy az ember ellene forduljon, fellázadjon. Isten még az ellenségeit is képes szeretni (Róm 5:6–11). Azonban a gyülekezet az ő megbecsült népe. Mi, emberek, fogékonyabbak vagyunk a szeretet konkrét megnyilvánulásaira, mint az elméletekre. A szeretetről szóló himnuszt megértjük, de ha valaki szeret vagy valakit szeretünk, azt át is éljük. Ilyen az Úr Jézus szeretete. Ő soha nem vette át a kor előítéleteit. Nehézség nélkül teremtett kapcsolatot bárkivel: zsidókkal, samaritánusokkal, görögökkel, föníciaiakkal, gazdagokkal, szegényekkel, vámszedőkkel, farizeusokkal, egészségesekkel, betegekkel, megszállottakkal, még a bélpoklosokkal is, akik pedig a társadalom kivetettjei voltak. Így kerültünk mi is közel hozzá.
Hegyi András
Délutáni elmélkedés
Példaadó alkalmazkodás
Igehely: 1Kor 10:31-33; Kulcsige: 1Kor 10:33 „Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.”
A világ elszakította magát Istentől, aki az élet, a szeretet, az igazság, a jóság, a tisztaság forrása. Isten ellen fordulva elvesztette Isten előtti megbecsült pozícióját és a megbecsüléshez való jogát. Akik viszont hűségesen végzik szolgálatukat Istenért és a gyülekezetért, azok megbecsülni valók. Elsősorban azért, mert Isten is megbecsüli őket (Jn 12:26). És ez nekik elég is. Mert az Úr szolgáinak megbecsülése egyben magának Isten személyének a megbecsülése. Ha valaki megveti Isten munkásait, az Isten személyét és munkáját veti meg. Az emberek általában úgy élnek a földön, mintha az élet csupa élvezet volna, nem a rájuk váró örök sors kezdete. Pedig ez örök dicsőség, amit Isten készített az övéinek, vagy örök kárhozat, ami az ördögnek készült. „Esznek, isznak, házasodnak, férjhez mennek, és semmit sem sejtenek, amíg el nem érkezik az Emberfia eljövetelének időpontja” (Mt 24:38). Semmitől nem irtóznak jobban, mint a szenvedéstől. Az Úr Jézus kész volt szenvedni és meghalni értünk, emberekért. Halála és feltámadása az Újszövetség központi üzenete. „Az én országom nem e világból való.” (Jn 18:36) Ez a világ kell nekünk, vagy az ő országa? Önérvényesítés vagy önfeláldozás? Nekünk is választanunk kell, méghozzá minden egyes nap. Kitérni előle nem lehet.