ÁHÍTAT – 2024. július 3., szerda

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Még ebben is előttünk járt a Mester
Igehely: Jn 15:18–25; Kulcsige: Jn 15:18 „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.”
Jézus a búcsúbeszédét feltételes módban folytatja: „ha…” Ez nem azt jelenti, hogy egy bizonytalan dologról van szó. Inkább úgy értelmezhető, hogy amikor gyűlöl titeket a világ, jusson eszetekbe, hogy én, a Mester már megjártam a gyűlölködés útját. A 20. vers alapján ne gondoljuk, hogy a Krisztust követőket nagyobb becsbe helyezi a világ, mint Mesterüket. A világnak nem kimondottan Jézus személyével volt és van baja, hanem azzal az új ideológiával, életszemlélettel, életvitellel, amelyet ő hirdetett és mutatott be. Az igazi Krisztus-követőkön ez az új életvitel meglátszik. És ez azonnal a világ gyűlöletét váltja ki.

Kedves Olvasó, hogy állsz a gyűlölködés elviselésével? Jézus ebben is példát mutatott. Nem védekezett, nem volt ideges, dühös, nem magyarázkodott, nem támadt vissza, nem sértődött meg. ő minden helyzetben az Atyára hivatkozott. Az Atyában való elrejtőzése volt az egyetlen védőpajzsa. És ez a pajzs biztosította számára a végső győzelmet. Vedd igénybe te is ezt a drága pajzsot!
Mátis Csaba

Délutáni elmélkedés

A kirendelt munkatárs
Igehely: ApCsel 16:1–3; Kulcsige: ApCsel 16:2 „Akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek.”
Pál apostol Lisztrába érkezve felfigyel egy Timóteus nevű fiatalemberre. Mondják neki mások is róla, hogy igen derék és mélyen hívő. Az apostol hamar betekintést nyer a fiatalember családi életébe is, ahol örömmel tapasztalja a képmutatás nélküli hit megélését. Példaértékű ez az ifjú Timóteus életében is, és úgy dönt, hogy magával viszi. Ez azt eredményezi, hogy az egyik legértékesebb munkatársa, majd pedig utóda lesz a szolgálatban.

Az apostol kivégzése előtt a börtönből írt utolsó levelét is Timóteushoz címezte. Ebben erre a csodálatos erényre emlékszik, s amikor megemlíti a nagymamáját, Loiszt, és édesanyját Eunikét (2Tim 1:5), nem azt mondja, hogy ezt a hitet tőlük örökölte, vagy hogy ők plántálták bele. Azt Istentől kapta ajándékba Timóteus is. Az Istentől kapott hit tud képmutatás nélküli lenni. Az ilyen hit tudja kimunkálni ma is az igazi munkatársi elhívást.

Legyen ránk is jellemző a képmutatás nélküli hit, hogy használhasson minket is az Úr úgy, ahogy Timóteust és családját használta!
Mátis Csaba