Pál apostol emlékezteti az efézusi gyülekezetet, hogy milyennek tanulták az Úr Jézus Krisztust, mint a szeretet tanítóját, mint a szeretetért szenvedő Jézust. Ez a példa meghatározta magatartásukat, a ruházatukat, a beszédüket. Pál apostol magát adja példának.

„Vessétek le a régi élet szerinti óembert, aki a csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.” „Újuljatok meg lelketekben, és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Mert az óember a réginek a képmása, az új ember Krisztusban és Krisztus által lett valósággá, illetve lett újjá. Ez az, amit sokan nem értenek, és ez úgy történik, mint amikor egy új kabátot, egy új ruhát öltünk magunkra.

Gondoljuk csak át a gazdag ifjú példáját: ott volt Jézus előtt leborulva, és mennyire vágyott ott lenni vele! Nem hiányzott sok, hogy övé is legyen az örök élet, az üdvösség, de nem tudott lemondani a vagyonáról, neki drágább volt a földi élete. Vagy vegyük a Jób barátait, akik tudták az összes választ, de nem tudták enyhíteni a fájdalmakat. Jób ezt mondta nekik: „mindannyian mihaszna orvosok vagytok” (Jób 13:4).

Ennek a megújult életnek a kulcsa, illetve a keresztyének együtt élésének a kulcsa maga a szeretet. Ez a szeretet és békesség a mai világban hiányos. Csak Isten tud megajándékozni vele, hogy a gyülekezet úgy éljen, mint egy test és egy lélek, ahol ott van az ÚR Jézus Krisztus, aki mindenben örök példaképünk.

Drága testvérem, a világ gyűlölete elkerülhetetlen. Vallásszabadság?! Álom csupán! Elfelejtik az emberek, hogy Isten célja életünkben nem igényeink, nem terveink, nem álmaink valóra váltása, és nem imakéréseink kiszolgáltatása. Nem az, hogy itt lent minden tökéletes és szép legyen. Hanem ahogyan Jézus Krisztus mondja: „Ha e világból volnátok, a világ szereti, ami az övé, de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, ezért gyűlöl titeket a világ.”

Hogyan lehet Jézus a példaképem? Mennyire engedtem át magam Jézus vezetésének?