Izraeli utunk során a bérelt autónkkal Jeruzsálemből a Vörös-tenger déli részéhez indultunk el. Számításaim szerint pontosan elegendő üzemanyagunk volt. Útközben a család azt mondta, hogy tankoljunk még, de én magabiztosan válaszoltam: „Nyugalom, elég lesz!” A navigációs rendszer egy olyan úton vitt a hegyek között, ami hosszabb volt a tervezettnél, és egyetlen benzinkút sem volt útközben. Menet közben kigyulladt a lámpa, jelezve, hogy vészesen fogy az üzemanyag. Még viszonylag hosszú út állt előttünk, és világossá vált, hogy nem lesz elég. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy a 38 fokos melegben majd hogyan fogok üzemanyagot szerezni, mi lesz a családdal ezen a kopár, lakatlan helyen? Ekkor megálltunk, és könyörögtünk Istenhez, hogy legyen mégis elég az üzemanyag. Aztán folytattuk az utunkat, és mentünk, mentünk és nem fogyott ki a tartály, csak pontosan akkor, amikor megérkeztünk az úticélunknál lévő benzinkúthoz. Jó volt megtapasztalni az imameghallgatás örömét, és alázattal megköszönni a segítséget, egyben bocsánatot kérni, hogy magamban bíztam. Ez talán nem tűnik nagy dolognak, de éppen erre szólít fel Jézus bennünket, hogy a kis dolgokban is kérjük az ő támogatását, segítségét.

Adja az Úr, hogy minél többször átélhessük az imameghallgatás örömét!