Egyszer egy testvérpárra vigyáztam, a fiúk 7 és 9 évesek voltak. Szóba került a tetoválás kérdése, és a kisebbik azt mondta, hogy ő csak egyetlen dolgot engedne fölírni magára, a tízparancsolatot, hogy mindig emlékezzen rá. Eszembe jutottak Mózes szavai: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra” (5Móz 6:6–9)! Valóban szükséges különböző helyekre fölírni az Úr szavait, de még fontosabb, hogy emlékezetünkbe legyenek azok beleírva. Meg is kérdeztem tőlük: tudják-e a tízparancsolatot? Elkezdték sorolni egymás szavába vágva, hogy „Tiszteld apádat és anyádat”, mintha ez lenne az első és legfontosabb, majd még vagy ötször elmondták ezt a mondatot, hátha eszükbe jut a folytatás. Végül csak összeszedték közösen mind a tízet, de megragadt bennem az a gondolat, milyen gyakran hallhatják szüleiktől az emlékeztetőt erre a parancsolatra, ha számukra ez lett az első és legfontosabb! Bárcsak az Istenre vonatkozó rendelkezéseket is ilyen gyakorisággal és határozottsággal ismételgetnénk gyermekeink előtt: „Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5Móz 6:5)!

Az ötödik parancsolat az első azok között, amelyek az emberekhez való viszonyulásról szólnak. Életünk kezdetétől meghatározó kapcsolat ez, és nagy hatással lehet életünk hosszára és az ember életminőségére is a szülőkkel való kapcsolat. A tisztelet azonban csak kisgyermek korban jelent feltétlen engedelmességet. Ahogy idősödnek a szülők, egyre inkább a segítségnyújtásban, majd a róluk való gondoskodásban kell, hogy megnyilvánuljon.

A Máté 7:12-ben Jézus szavai alapján elgondolkodtam, hogy az az ígéret, hogy „jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön” nincs-e közvetlen kapcsolatban azzal a példával, amit gyermekeink tőlünk látnak, hogyan gondoskodunk mi idős szüleinkről? Fognak-e vajon gondoskodni rólunk, visszafizetve azt a szeretetet, amit tőlünk kaptak?

Megvan-e benned a tisztelet, az elhatározás arra, hogy édesapádnak és édesanyádnak jó dolga legyen, és hosszú életű legyen ezen a földön?