A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Hatalom vagy küldetés
Igehely: Zsid 11:23–29; Kulcsige: Zsid 11:25-26 „Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.”
Az 1974. szeptember 11-i bukaresti központi sajtó terjedelmesen beszámolt Dr. William Tolbert, libériai elnök szocialista hazánkban tett látogatásáról. Arról viszont hallgattak, hogy testvérünk a Baptista Világszövetség elnöke is volt egyszemélyben. Kifejezett óhaja volt, hogy meglátogassa a viszontagságos körülmények között levő bukaresti Szentháromság Baptista Gyülekezetet. Amikor a díszes vendéget felkísérték a szószékre, testvérünk fogta az elnöki jogart, amit mindenüvé magával vitt, betette a szószék fiókjába, és azt mondta: „Itt Jézus az Úr!” Tolbert felhasználta nemzetközi diplomáciai hírnevét, hogy a kommunista elnyomás miatt szenvedő hittestvéreit meglátogassa, ügyüket pártfogolja. Később a gyülekezet engedélyt kapott arra, hogy új imaházat építhessen a főváros egy csendes, központi fekvésű telkén. Imádkozzunk azért, hogy önkormányzati, országos és európai képviselőink ne éljenek vissza hatalmukkal, hanem „Egyiptom kincseinél” fontosabbnak tartsák a keresztyén hit gyakorlását!
Kovács Barna
Délutáni elmélkedés
Mennyei diadalének
Igehely: Jel 15:1–4; Kulcsige: Jel 15:3 „és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: «Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.»”
A 80 éves Mózes vezette azt a kórust, amely a Vörös-tenger partján énekelt. Szemeikkel látták, ahogyan az ellenség odavész. A báránynak köszönhették, hogy kijöhettek a szolgaság házából, és a tenger víztükrét nézve szabadságukról énekelhettek. A mennyei üvegtengernél újból felhangzik ez az ének, kiegészülve a Bárány énekével. Míg a Mózes énekét a megszabadultak énekelték, addig a Bárányét a győztesek. Milyen szép kép: úgy a szabadulásunk, mint a győzelmünk a Báránynak köszönhető. Szabadítónkról énekelni felemelő dolog. Amikor Isten meglátogatta gyülekezetünket ébredéssel 1976-77-ben, az a szokás alakult ki, hogy ha valaki megtért, akkor elénekeltük neki az Öröm van a mennyben c. éneket. Sokáig nem telt el úgy vasárnap, hogy ne zengett volna ez az ének. Aztán ki-kimaradt egy-egy vasárnap. Ma már, sajnos, nagyon ritkán csendül fel ez az ének. Kérjük Istent, hogy újból adjon okot gyülekezeteinkben az ilyen éneklésre; a bűnből való szabadulás és a győzelem megéneklésére!