Minden bizonnyal sokan mentünk már át nagy nehézségeken. Olyan eseményeken, amelyekre a mai napig nehezen, könnyes szemmel gondolunk vissza. Elképzelhető, hogy jelen pillanatban is valami súlyos próbában vagyunk.
Az ember hajlamos a keresztyénséget a gondtalan élettel azonosítani. Azonban maga Jézus is a következőket mondta: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33). Ez azt jelenti, hogy nem lesz az életünk felhőtlen attól, hogy keresztyének vagyunk, de azt is jelenti, hogy teljesen biztosak lehetünk abban, hogy felettünk ragyog Jézus. Legyőzte a világot, és még a nyomorúságban is gondoskodik rólunk. Jób élete nem túl kecsegtető még sokadik olvasásra sem, tulajdonképpen a szenvedéseinkben tudunk csak igazán azonosulni ezzel a bibliai történettel. Jób sok gyalázatot, szenvedést és gyászt tűrt el, mindezeknek meg kellett történnie, hogy bizonyítsa Istenbe vetett bizalmát, még a kárhoztatás közepette is.
Amikor hagyjuk, hogy Isten írja a történetünket, nem állhatunk meg annál, hogy Jób szenvedései a kiállt próba után elmúltak. Tudjuk jól, hogy alakul a folytatás: Isten sokszorosan kárpótolta szenvedő szolgáját. Mert ezt jelenti az, hogy Krisztus legyőzte a világot. Így szól „Bízzatok!” Akit az Úr szeret, azzal bármilyen nehézség történik, biztos lehet abban, hogy az Isten gondot visel majd róla, a kárpótlás nem marad el, sőt tulajdonképpen ezt kérhetjük is az Úrtól. Fontos azonban, hogy ez nem mindig olyan formában történik, ahogyan azt mi elképzeljük, de bizonyosan meglesz. Van, hogy ez a kárpótlás „csak” a mennyei hazában érvényesül. De mindenképp bekövetkezik, mert ilyen az Isten szeretete! „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska” (Jóel 2:25).
Bízzunk tehát feltétel nélkül az Istenben, akármilyen körülmény is vesz bennünket körül, hagyjuk, hogy Szelleme által kimunkálja bennünk a történet folytatását. Nem feledkezett el rólad, sőt, várja, hogy kárpótolhasson.