Ebben az adventi időszakban Isten gyermekeinek, a nappal fiainak nagy a felelősségünk: hogyan élünk a jelenvaló világban. Az Úr gyermekének lenni nemcsak kiváltság, hanem felelősség is, hogy milyen példát mutatunk környezetünk számára. Hegyen épített város vagyunk-e, amit mindenki lát, vagy sötétség gyermekei, akik alszunk, és nem várjuk őt vissza? Az Ige figyelmeztet: „eljövök, mint a tolvaj” (Jel 3:3/b), amikor senki nem számít rá. Lelkünk ellensége, a gonosz, szeretne elaltatni bennünket, hogy az Úr ne tudjon használni az ő munkájában. Úgy, mint a Gecsemáné-kertben a tanítványokat, akik képtelenek voltak imádkozni, mert e világ istene elaltatta őket. Ezért kell tanulnunk az ő negatív példájukból, hogy mi éberek legyünk, mint a nappal fiaihoz illik.

Mi józanok vagyunk-e? Vagy túlságosan lefoglal az ünnepre való készülődés, mint Mártát? A józanságra való vágyakozás még nem elég! Magunkra kell vennünk a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét (1Thessz 5:8/b). Az Úr azt akarja, hogy elnyerjük az üdvösséget, nem a haragját akarja ránk kitölteni. Ha mi tiszta szívvel várjuk, és készülünk a vele való találkozásra, akkor nem kell félnünk a mindent megváltoztató, örömteli naptól: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5:8). Ha szívünk nem teljesen az övé, megosztott szívvel élünk, akkor valójában nem várjuk őt. Akkor nem tudjuk őszintén kimondani, hogy „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20/b).

Ki a fontosabb számunkra, ő vagy a világ? Mindennap szakadatlan küzdelembe kerül követni a Teremtőt, és a világot megtagadni. „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete” (1Jn 2:15). Különösen most, az adventi bevásárlásoknál aktuális ez az ige. Egy idős lelkipásztor mondta, hogy gyermekként néhány szem diónak is mennyire tudtak örülni, mert Jézus volt a lényeg. Ma minek tudunk igazán örülni, mi és gyermekeink?

Megtérésem után találkoztam azzal a szomorú felismeréssel, hogy nem mindenki várja az Urat teljes átadással. Az Úr mondta: „Bizony hamar eljövök!” (Jel 22:20/b), vigyázzunk nehogy elszámoljuk magunkat! „Az igazi nyereség vagy veszteség az örök élet nyeresége vagy vesztesége.” (Spurgeon)