2025. január 5., vasárnap - Nagyvárad belvárosi baptista gyülekezet

ÁHÍTAT – 2025. január 5., vasárnap

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

János üzenete

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét. A nép prófétának tartotta, Isten üzenetének a hordozóját látta benne, aki válaszol azokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatták őket.
János nagyszerűsége abban rejlik, hogy bár nagy személyiség volt (6.v.), mégis háttérben tudott maradni, a rá bízott feladatot hűségesen végezte. Amíg az eljövendő Messiásról beszélt, addig is a megtérés evangéliumára helyezte a hangsúlyt, nem magát reklámozta. Üzenetében nem az volt a lényeg, amit a zsinagógában hallhattak az emberek. János ugyanis nem újabb terheket rakott az emberek vállára, hanem a szabadulás örömhírét hirdette nekik. Megvallhatták bűneiket, segített nekik felismerni hiábavaló gondolkodásukat, hogy aztán új irányt vehessen az életük.
János üzenete az Úr Jézus felsőbbrendűségét hirdette. Jézusnak félreérthetetlenül nagyobb a hatalma a személyes kiválóságban és a szolgálatban. János még arra sem tekintette magát méltónak, hogy a Megváltó sarujának szíját megoldja. Bár a legnagyobb volt az asszonytól születettek közül, mégis a legegyszerűbb életmódot választotta. Így is megfelelő hírnökévé vált annak, akinek nem volt fejét hova lehajtania.
A Lélekkel teljes üzenet mindig az Úr Jézus személyét emeli ki, és az ént megfosztja a trónjától. Az én megtérésem is azzal kezdődött, hogy olyan emberek igei szolgálatát és tanúságtételét hallgattam, akik Krisztusra mutattak, Krisztusközpontúak voltak, és az életük ezt igazolta.
János üzenete, egész élete és mártírhalála, mind Jézusra mutat. A te életed Krisztus-központú? Szeretnél ezután teljesebb életet élni? Ez csak akkor lehetséges, ha őszintén szomjas vagy Isten személyesen neked szóló üzenetére.

Dóczi György

Imaóra: Adjunk hálát, mert Isten bölcsessége és ereje nagyobb és hatásosabb az emberekénél! – 1Kor 1:25

Bibliaóra: Anna: egy jutalomban részesített várakozás – 1Sám 1:1–17, 24–28 (Péld 10:28)

Délutáni elmélkedés

Pál és a rómaiak

Igehely: Róm 1:8–17 Kulcsige: Róm 1:15 „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.”

Pál apostol már arról tett bizonyságot, aki előtte eljött és elvégezte a mennyei Atyától rábízott megváltó munkát minden emberért. Épp így Pál apostol is nemcsak a zsidók közé küldetett, hanem a különböző nemzetekhez is. Mindaz, aki megtér Istenhez, legyen bármely népből, nyelvből, ágazatból való, az Jézus Krisztus hivatalosa, Isten szerelmese, elhívott, szent. Pál apostol mindig örömmel üdvözölte az ilyeneket, és mindig hálát adott értük.
Így értesült Pál a Rómában levő testvérekről is, akik hitének a híre mindenfele elterjedt. Nem is ismerte őket, de máris a szívén viselte őket. Nem találkozott még velük, de folyamatosan imádkozott értük, és nagyon vágyott arra, hogy közöttük is szolgálhasson.
Mi legtöbbet a saját népünk között vagyunk. De közéjük is hogyan megyünk? Ímmel-ámmal, vagy teljes vágyódással, szívvel-lélekkel? Mennyit tudunk a világ más népeiről? Ismerünk igehirdetőket, misszionáriusokat, akik más nemzetek között is szolgálnak? Imádkozunk értük? Hordozzuk-e imádságban a frissen megtérteket?
Pál apostol imádkozott azért, hogy elmehessen a római hívők közé. Semmilyen öncélúság nem vezette őt ebben, hanem egyszerűen szolgálni akart közöttük azzal, amit Istentől kapott, és épülni akart ő maga is a hitük által. Mindezt azért akarta, hogy még jobban megerősödjenek római lelki testvérei, és felbuzduljanak még inkább Isten szolgálatára. Mi mennyire vagyunk buzgók? Mikor tudott téged Isten legutóbb mozgósítani? Milyen szolgálatot vállalsz Istenért?
Pál nagyon vágyott erre a találkozásra, de levélírása pillanatáig nem sikerült, többször is megakadályoztatott benne. Pálban megvolt a készség, aztán amint tudjuk, Isten elhozta a megfelelő alkalmat is erre. Addig is szolgált a többi pogány között, nem válogatva, legyen görög vagy barbár, bölcs vagy tudatlan. Határozottan tudta, hogy mindenki irányába tartozik ezzel. Bárcsak mi is így tekintenénk minden embertársunkra! Tudta, hogy köteles az evangéliumot hirdetni nekik, hiszen így nyerhetnek üdvösséget.
Csak így menekülhettek meg az emberek akkor, de így menekülhetnek meg a ma élő emberek is. Te részt veszel ebben?

Dóczi György