Vannak, akiket megbocsáthatatlan ellenségeinek tart Jézus, amiért szabadító munkáját az ördögtől származottnak mondják. Viszont másokat drága családtagjainak tart, csak azért, mert örömmel hallgatják és megtartják beszédét. Vannak, akik úgy vélekednek magukról: ők sajátosan közeli viszonyban vannak Jézussal pusztán természeti adottságaik, talentumaik, vallási előnyeik, testi kapcsolataik folytán. Ők nem akárkik: igazán bennfentesek, s ha kell, még ki is oktatják Őt. Úgy vélik, ők jobban tudják, mit kell tennie.
Tartsunk önvizsgálatot: Rólunk mit mond az Úr? Milyen viszonyban állunk vele? Járjunk alázatosan az Úrral, nézzünk fel rá, tartsuk nagyra Őt! Gondolkozzunk mi is úgy, mint Jézus: értékeljük úgy az embereket környezetünkben, gyülekezetünkben, mint Ő! S legyen mindennél értékesebb, ha lábainál ülhetünk, s hallgathatjuk beszédét! Ez az igazi józan értelem és bölcsesség.
„Eltűnik majd minden érték, Megemészti rozsda, moly, Ám az Ige örök mérték, Bölccsé tesz és tanácsol. Benne Isten szava szól.” (HH 303.)