Igehely: Mk 4:10–20 Kulcsige: Mk 4:20 „A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.”
Jézus Krisztus egy nagyon egyszerű üzenet hirdetésével kezdte földi szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15). Földre jövetelével az Ő személyében elérhető, mi több, megkerülhetetlen közelségbe jött hozzánk az Isten országa. Ezt az általa meghirdetett „ÚR-ságot” mutatja be a 4. fejezetben kezdődő példázatok és csodák sorával. Előbbiek szemléltetik, utóbbiak bizonyítják ennek a titokzatos országnak (11.v.) a földi kibontakozását, működését.
Jézus példázatai közül a négyféle talajról szóló van előttünk. A hozzá fűzött magyarázat miatt könnyű dolgunk van az értelmezésével. De vajon az alkalmazásával is? Krisztus magyarázata szerint a csíraképes vetőmag az igét, Isten élő beszédét példázza (14.v.). Bele van kódolva egy új, isteni élet lehetősége, DNS-e, de befogadó talajra van szüksége ahhoz, hogy kibontakozhasson. Ezért hinti Isten bőkezűen, a legkülönbözőbb úton-módon. Nem személyválogató! Szívünk talaját látva nem latolgatja, hogy megéri-e vagy sem ránk pazarolni értékes, életadó üzeneteit. Egyre csak vet…
A négyféle föld minket, igehallgatókat, példáz, pontosabban az igéhez való viszonyulásunkat: a merev elzárkózástól, a felületes elérzékenyülésen, belelkesedésen át a készséges befogadásig – ami gyökeres változást és jó gyümölcsöt hoz. De nem teljes a párhuzam. Míg a talaj többnyire passzív elszenvedője a művelésnek, vetésnek, gyominváziónak, és gazdáját minősíti az állapota, addig nekünk aktív felelősségünk van abban, hogy megkeményedik-e a szívünk, milyen magokat fogadunk be, mit engedünk meggyökerezni, felnőni vagy akár elburjánzani az életünkben. Ezért hangzik felénk ismételten az intés: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsolt 95:8, Zsid 3:15). Ha szükségét érezzük, imádkozzuk el a Géczy Katalin énekét: Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet…
„Szállnak évezredek, s az Isten egyre vet, napfényes ég alatt még hull az igemag. / Útfélre, kőre is, tövis-vert földbe is hull, hull az igemag… / Légy jó talaj, akiben szárba szökken, kihajt, / aki termést érlel, gyümölcsöt bőven ad!” (Füle Lajos – Mike József).