Igehely: 1Sám 2:1–10 Kulcsige: 1Sám 2:3 „Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és ő teszi mérlegre a tetteket.”
Anna imádsága bemutatja, hogy mit kezd a szent Isten az ember bűnösségével. Mindenekelőtt az Úr megvizsgálja, mérlegre teszi az ember cselekedeteit (2.v.), aztán megalázza a bűnösöket (3–5.v.), életre kelti a halottakat (6.v.), gazdaggá teszi a szegényeket (7.v.), felmagasztalja az alázatosakat (8.v.), megőrzi azokat, akik hisznek benne (9.v.), végül pedig megítéli a gonoszokat (10.v.).
Amikor Isten leméri cselekedeteinket az Ő igazságának mérlegén, akkor azok „híjával találtatnak” (Dán 5:27), hisz „minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64:5). Mi helyesnek ítélhetjük cselekedeteinket, de Ő megvizsgálja a szívünket – vagyis a cselekedeteink mögött meghúzódó érzelmeket, gondolatokat és terveket (Péld 16:2). A lelkünkbe néz, és aszerint fog ítélni, amit ott lát (Péld 24:12).
Anna örömének középpontjában Isten volt, aki boldog állapotának a forrását képezte. Amikor Isten leméri cselekedeteinket, hadd találjon iránta való lelkesedést, róla szóló gondolatokat és országa építését célzó terveket szívünkben!