Igehely: Mk 6:1–6 Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: «Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.»”
Názáretben úgy gondolták, hogy jól ismerik Jézust: közönséges ácsnak tekintették, akinek ismerték származását és képességeit. Pedig hallhattak arról, hogyan tanította a sokaságot, és csodatetteinek híre minden bizonnyal eljutott a szülőfalujába is. Olyannyira nagy volt a hitetlenségük, hogy Jézus megháromszorozza a szomorú megállapítást: „csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában” vetik meg a prófétát, botránkoznak meg benne.
Hitetlenségükben az a megdöbbentő – Jézus is elcsodálkozik rajta –, hogy közben felismerték benne mindazt, ami az Istentől nagyon várt Prófétát jellemzi: az igét „kapta”, a bölcsesség „adatott” neki, a csodák „általa” történnek, vagyis rajta keresztül, sőt még a származása is titkos, mivel Józsefet, a nevelőapját nem említik. Az Úr kegyelme nyilvánult meg abban, hogy hitetlenségük ellenére néhány csodát mégis tett közöttük.
Milyen botránkozástól és hitetlenségtől kell az Úrnak megszabadítania minket, hogy az Urat az Ő valósága szerint, méltóképpen szolgáljuk?