Igehely: 1Sám 17:31–37 Kulcsige: 1Sám 17:34-35 „Dávid azonban így felelt Saulnak: «Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából.»”
Kedves testvéreim, ma reggel egy énekkel kezdjük az áhítatunkat: „Emlékezz vissza az útra” (HH 171.), és egy bátorító igével: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül…” (Zsid 12:1a). Dávid arról tesz bizonyságot, hogy a múltban, ha nehéz helyzetbe került, az Úr megsegítette, a veszedelmek közt is megtartotta, sőt győzelmet adott neki. Arról tesz bizonyságot, hogy a jövő felől is ilyen bizalommal van. Ezért mer kiállni Góliát ellen, mert tudja, hogy az Úr vele van. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8:31b)
Ma is állunk szembe sokszor ilyen legyőzhetetlennek tűnő ellenséggel, ami félelmeket és gyötrelmet okoz lelkünknek. Lehet, válságban van a házasságunk, egy betegség gyötör, a lelki munkában kilátástalan a helyzet, a gyermekeink állapota aggaszt, háborúk híreit halljuk stb. Hívlak most, testvérem, Jézus keresztjéhez, és kérlek, hogy mindazt, ami gyötri a lelkedet, szívedet, öntsd ki előtte, mondd el neki őszintén. Engedd, hogy a Lélek által Jézus betöltse a szívedet! „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1Jn 4:18a)