A süketnéma külső, testi állapota és gyógyulása nagyon szépen bemutat egy belső, lelki valóságot. A farizeusok és írástudók gondosan óvakodtak a tisztátalanságtól, úgy gondolták, így betartják a törvény követeléseit. De valójában a szívük „süketté” vált Isten parancsolataira, már nem hallották, mit kíván Isten tőlük. Ezért, miközben külsőleg törekedtek a tisztaságra, szívük mégis telve volt tisztátalansággal. A pogányok világosságának kellett volna lenniük, de „némává” váltak arra, hogy tanítsák a nemzeteket.
A külsőségek és vallásos szokások nem tudnak senkit kigyógyítani ebből az állapotból, amelybe mindannyian beleszülettünk. Isten Fiának parancsa és hatalma kell ahhoz, hogy „fülünk megnyíljon” Isten szívet átformáló, megtisztító beszéde előtt. Csak így „oldódnak meg nyelvünk bilincsei” is, hogy „rendesen tudjunk beszélni” Isten felséges dolgairól, hirdetve az evangéliumot.
Engedjük, hogy a Mester naponként félrevonjon és foglalkozzon velünk, hogy egyre tisztábban halljuk és hirdessük beszédét!
„Átadom az ajkam, Úr Jézus te szólj vele. Lásd, emberi szóm szegény, És Téged elfeled. Átadom az ajkam, Úr Jézus, Te szólj vele. Jelentsd ki magadat Csüggedtnek, fáradtnak, Úr Jézus.”