A szenvedés minden ember életének része valamilyen formában. A bűn bejött a világba, vele együtt a betegség, fájdalom, a halál. Szenved a természet és az ember egyaránt. Évezredek óta törekszik az ember arra, hogy megszabaduljon ennek terhétől.
Jézus tanítványai abban reménykedtek, hogy a megjövendölt Messiás véget vet ezeknek, és győzelmet, békét hoz a földre. De Jézus arról beszél tanítványainak, hogy: „az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie” (Mk 8:31b). Péter nem bírta ezt a beszédet, mert úgy képzelték, hogy a Messiás földi uralmat biztosít. Nem gondoltak arra, hogy a bűn felett való győzelem áldozatot kér. A Báránynak meg kellett áldoztatnia. De Jézus folytatja: „de harmadnapon fel kell támadnia” (Mk 8:31c).
A mi bűneink átkát vitte fel Jézus a keresztfára, ezért szenvedett. De harmadnapon dicsőségesen feltámadt, ezáltal pedig örök életet szerzett a benne hívők számára. Szenvedned kell? Jézus a mi bűneinkért bűnhődött. De Ő feltámadt, mi is feltámadunk!