Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.). Nem lehet félreérteni az Úr kijelentését: „Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.” (42.v.). A megbotránkoztat szó bűnre csábítást, a szem, szív szennyével, a szó mocskával való megrontást jelent. A család, (a gyülekezet) olyan a kisgyermek számára, mint az anyaméh. Védelmet, lehetőséget nyújt a fejlődéshez. Mi van, ha a család ezt a szerepet nem tölti be? Ha a felnőttek visszaélnek a gyermek hiszékenységével, bizalmával: konkolyt plántálnak a tudatába? Jézus nagyon kemény: „Jaj annak!”
A gyermek a felnőttek tükre. A felnőttek rossz példája óriási rombolást visz végbe a kisgyermekekben. Amit ártottunk, azt nem vonhatjuk vissza. Ezért kérjük Urunk kegyelmét, bocsánatát a nem krisztusi megnyilvánulásokért, amivel ,,botránkoztattuk” kicsinyeinket. Istentől ránk bízott kincsekként bánjunk gyermekeinkkel, hiszen ők Isten országának várományosai. Ebben lehetünk kegyelmi eszközök Isten kezében.