Igehely: Mk 9:49–50 „Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!”
„Legyen bennetek só!” – Így foglalja össze az Úr Jézus a tanítását. Vagyis nem magunkért vagyunk a világon. Küldetésünk, megbízásunk van. A keresztyén ember az élet sója, ami nem más, mint az a kilenc jellemvonás, amit az Úr a hegyi beszédben elmondott. Ha a krisztusi jellem (szelídség, alázat…) hiányzik az emberből, olyan, mint a só nélküli étel. A só az étel ízesítésére és tartósítására való. A sóból keveset kell használni, de nélküle az étel ízetlen és alkalmatlan a fogyasztásra. A vérben, a test nedveiben is jelen van a só.
Mit jelent a világ sójának lenni? A Krisztushívő aktív jelenléte a világban. Beszéde, cselekedete, jelleme által hatással van környezetére. Vagy ízesít, megelőzi a romlást, vagy pedig fertőz. Élete nem önmaga, nem is csupán a gyülekezete építésére, ízesítésére való. Szolgálata közben eltűnik, mint a só az ételben. A keresztyén sohasem önmagáért van a világban. Jézus rájuk bízta, hogy értelmet, ízt adjanak a környezetüknek. Ha ízetlen, ha hatástalan, ha lágymeleg, ha idegen ,,anyag” került életünkbe (hiányzik a só, vagy ízetlen lett), van lehetőség a megújulásra.
Tegyük feladatunkat szerényen, csendben! Legyen bennünk só! Legyen bennünk a krisztusi jellem!