Hitünk megpróbálására szükség van. Az ige arra tanít, hogy tartsuk a próbákat teljes örömnek: „tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez” (Jak 1:2-3). De hogyan lehet örülni annak, ami kellemetlenséget okoz? Úgy, hogy felfedezzük, hogy ezek által Isten formál. Sok hívő azt várja Istentől, hogy tegye könnyűvé az életét, szüntessen meg minden nehézséget. Talán mi is hibásak vagyunk, ha azt ígértük, hogyha megtérnek, akkor Isten meg fogja szüntetni a gondjaikat. Isten sehol sem ígért ilyesmit. Azt ígérte, hogy gondoskodni fog a szükségeinkről, és erőt ad a próbákban. Próbatételek nélkül nincs fejlődés, előrehaladás. Ha kiálltuk a próbát, akkor ez által megerősödik a hitünk. A gyümölcsök sem teremnek meg kizárólag csak napsütés hatására. Kellenek esős napok, sőt viharok is, amelyek letördelik a száraz, elhalt ágakat. Isten nem enged nagyobb vihart az életünkben, mint amelyet el tudunk viselni. Ezek által kimunkálja azt, hogy mindinkább hasonlókká legyünk Jézus Krisztushoz. Ábrahám élete nem mondható nyugalmas, zavartalan, sima és napfényes életnek. Elindult és nem volt meg¬állás, mindig újabb akadályok tornyosultak, amelyekkel meg kell küzdenie. De egyetlen egyszer sem olvassuk róla, hogy panaszkodott volna, vagy a kedvét veszítette volna, vagy hogy megbánta volna, hogy elindult. Amikor Isten próbára tette, akkor kiderült, hogy Ábrahám még a fiánál is jobban szereti az Istent.